A 2011. december 4-i presbiterválasztás jelöltjei abc sorrendben:
- Dr. Almási Kálmán
- Bottyán Mária Veronika
- Bujdosné Pap Éva
- Csőke Ferencné
- Ferenczi Sándorné
- Kali Ildikó
- Őszné Radics Erika
- Szabóné Molnár Judit
Bemutatkozások
Bujdosné Pap Éva
Lakni, és élni:
Engem Bujdosné Pap Évának hívnak. 2006 januárjában kerültem Vértesszőlősre férjem által, aki akkoriban még csak az udvarlóm volt. Aztán eltelt vagy két év, s hozzámentem feleségül, ezzel pontot téve a további lakhely, no meg életvitel változtatásoknak…
2007-ben hivatalosan is színháztörténész lettem, de már akkor éreztem, hogy inkább leszek anya, s feleség, mint családja által sosem látott emancipált nő…
Laktam, és éltem:
Egyébként Tatán születtem, nőttem fel testvérbátyámmal, s drága szüleimmel, akik bár mindketten hitben, s keresztségben cseperedtek anyává, apává mégis úgy döntöttek, hogy minket nem keresztelnek meg…
Lelkem háza:
2001 októberében keresztelt meg Márkus Dániel Tatán a református templomban. Ezt megelőzően kb. egy évvel előtte talált rám a Jóisten. Nem kerestem, nem kértem, hogy legyen az életem része, mégis belebújt a lelkem legmélyebb zugába, s nem tehettem mást, elfogadtam a tényt, hogy most már hívő emberként élek tovább…
Otthonra leltem testben és lélekben:
Felnőtt keresztségben tértem hát új otthonomba, a Rákóczi utcába, ahol persze senki sem ismert, hiszen férjem volt a Császárék unokája. Én a jöttment menyecske csak úgy idejöttem lakni; azóta persze szerves része lettem a falusi mindennapoknak, s azt hiszem elégedettek velem az itteni emberek…
Ház a sok lélekért:
Presbiter úgy lettem, hogy nem akartam az lenni, mivel akkor éppen leendő anyává varázsolt a mindent eldöntő Isten. Pont annyira féltem ettől a felelősségtől, mint a mások lelkével való foglalkozástól. Ez 2008-ban volt…
Azóta eltelt vagy négy év, cseperedik a gyermekem, lefolyt sok víz a Dunán, s én tényleg nem bántam meg azt, hogy felelős lettem a lelkekért…
Mert szeretem a lelkeket, szeretem az embereket, szeretek másokkal lenni, szeretek Istennel lenni, szeretek szeretni a házban, a házon kívül, s a ház körül...
Ott, ahol már vagy kilenc-tíz éve megbújik belül az Istenke.
Dr. Almási Kálmán
Csaknem harminc évesen, 2005-ben keresztelkedtem és konfirmáltam Tatabányán, a báhidai gyülekezetben. 2009 óta tartozom a vértesszőlősi gyülekezethez, ahol az Istentiszteleteken furulyaszóval szolgálok. Gyermekkoromban nem tanultam hangszeren játszani, de felnőttként a testvérekkel közös, jó hangulatú éneklés arra ösztönzött, hogy furulyával kísérjem a dalokat. Ezen kívül számítástechnikai ismereteimet tudom a közösségben kamatoztatni, és a kétkezi munkákból is szívesen kiveszem a részem. Egyik álmom, hogy a gyülekezetünkből való kis csapattal a Magas-Tátrában vagy az Alpokban túrázva együtt éljük át Isten keze munkájának hatalmasságát, az ember piciségét, míg a hegycsúcsra érve meg nem érezzük, hogy Atyánk tenyerén vagyunk.
|